Pozitív nevelés minikurzus
2. rész
Így lehet a fegyelmezés is pozitív, avagy 10 lépés a jóllétért
Pozitív fegyelmezés? Hiszen ezek önmagukban ellentmondó kifejezések – gondolhatod magadban. De játszunk egyet! Mondd ki magadban az első szót, ami eszedbe jut!
- Ha azt mondom ÉG - jó eséllyel a kék vagy a fent szóra gondolsz.
- Vagy ha azt mondom PIROS - akkor a paradicsom, vagy a vér jut eszedbe.
- És ha azt mondom FEGYELEM? Akkor mire gondolsz?
Őszintén szólva nekem a büntetés volt az első szó, ami eszembe jutott. De talán ezzel nem vagyok egyedül. A fegyelem és a büntetés – bele van ivódva a gondolatainkba ez a páros, és ha a fegyelem szót halljuk, legtöbbünknek valami negatív dolog jut az eszébe.
Pedig a szó eredeti értelme szerint a disciplina (latin) a jó tanítását, a jó megmutatását jelenti. Az idők során azonban a jó tanítását átvette a büntetés, rendszabályozás fogalma, ez lett a hangsúlyos. Mégis, ha visszanyúlunk az eredeti jelentéshez, akkor támpontot kapunk ahhoz is, amerre a pozitív fegyelmezés irányt mutat: a dolgunk az, hogy tanítsuk, segítsük a gyermeket abban, hogy a helyes viselkedés megerősödjön benne.
Elképzelhető, hogy eddig a fegyelmezés mást jelentett számunkra, mégis érdemes figyelembe venni a következő 10 lépést, és elindulni egy olyan irányba, ami növeli a gyermekek és a család mentális, pszichés és lelki jóllétét.
Ha kiemelten fontos számodra az egész család jólléte, ajánljuk figyelmedbe a Pozitív Nevelés Programot, ami 1 év alatt végigvezet a pozitív pszichológia teljes eszköztárán.
1. A lényeg: nincsenek rossz gyerekek, csak rossz viselkedés!
Gondolkodjunk el ezen egy kicsit. Mennyire igaz! Ha szülőként erre ráébredünk, hogy a gyermekeink nem rosszak, csak rosszul viselkednek, akkor lassan minden a helyére kerül majd.
Vegyünk egy példát, a gyereked megüt egy másik gyereket. Első pillanatban talán zavarban leszel vagy szégyent élsz meg, talán dühös is leszel a gyerekedre vagy tehetetlennek érzed magad. Talán attól is félsz, hogy a gyerekednek rossz a természete. Ha ezt az irányt követjük, akkor a gyereket rossz kisfiúnak vagy rossz kislánynak tituláljuk és ezzel tovább erősítjük benne azt az érzés.
Lehet, hogy gyermeked csak fáradt, éhes, vagy álmos, vagy a sokféle egyéb stresszfaktor közül valamelyiket tapasztalja. Más szóval valami a gyermek környezetében befolyásolja a gyermek viselkedését. Ha elfogadjuk azt, hogy a gyermek nem, csak a viselkedése az, ami rossz, akkor könnyebb lesz büntetés helyett tanítanunk őt, jó példát mutatni neki.
Ahelyett, hogy így kiabálnánk vele, hogy “ezt miért tetted és egyáltalán, hogy lehetsz ennyire gonosz?”, mondhatjuk, hogy “mi így nem viselkedünk, nem ütünk meg másokat.” Persze ahhoz, hogy ezt határozott nyugalommal tudjuk képviselni, belül magunkban erősen hinnünk kell az alapokban és a céljainkban.
Ültessük el a magot: NEM VAGY ROSSZ!!!
2. Ahelyett, hogy kihangsúlyozzuk, hogy mit csinált rosszul, arra hívjuk fel a figyelmét, hogy hogyan hozza rendbe a dolgokat.
Az előző példánál maradva, ha még a rossz cselekedet előtt észrevesszük, hogy mire készül a gyermek, ahelyett, hogy azt mondjuk, ne üss, vagy nem ütünk, mondhatjuk helyette, hogy “mondd el a szavaiddal”, “kedvesen kérjed”.
Ha tiltó mondatokban fogalmazunk, akkor a gyerek nem kap információt arról, hogy mit és hogyan kellene tennie. Ennek hiányában pedig elképzelhető, hogy csak továbbra is számunkra nem elfogadható megoldásokat fog alkalmazni.
Ha viszont már megtörtént az ütés vagy a helytelen cselekedet, akkor nagyon fontos kifejezni, hogy így nem viselkedünk és adni kell neki egy kis időt, hogy elvonulhasson. Fontos az is, hogy a jóvátételt is azonnal hozzákapcsoljuk, hogy azt is megtanulja, hogy fontos jóvátenni azt, amit elrontottunk. “Ez nem volt egy jó döntés, nem ütjük meg a barátainkat. Bocsánatot tudsz kérni, hogy XY jobban érezze magát?” És ha még nem áll erre készen, akkor félrehívhatjuk és mondhatjuk neki, hogy “amíg nem állsz készen a bocsánatkérésre, addig üljünk ide le és beszélgessünk.”
3. Légy empatikus és tiszteletteli, kedves és határozott!
A gyerekek ragaszkodni tudnak az igazukhoz, akkor is, ha az nem helyes (pl nem osztotta meg a játékát, ő kezdte, stb… mintha ez feljogosítaná a viselkedésre).
Veszekedés, érvelés, rövidre zárás helyett nyugodt és türelmes hangon kell elismételnünk, amit gondolunk (igen, a megosztás fontos, de nem ütjük meg azt sem, aki nem adja oda a játékát). Fontos az is, hogy megmutassuk, empatikusak vagyunk vele, átérezzük a problémáját, fájdalmát.
Sokszor azt gondoljuk szülőként, hogy a kedvesség és a határozottság ugyanúgy ellentétek, mint a pozitív és a fegyelem. De ne felejtsük: a határozottság a határképzést jelenti a gyermek számára, olyan, mint egy autóúton az útjelzők, a felezővonal és az elválasztó korlát. Mind a biztonságos közlekedést segítik. Esetünkben pedig gyermekeink biztonságos fejlődését és kibontakozását.
4. Ha lehetséges, ajánlj fel lehetőségeket!
Ha a gyermek úgy érzi, van választási lehetősége, akkor az bizonyos értelemben azt az érzést ébreszti benne, hogy nála van az irányítás. Büntetés helyett a kontroll lehetőségét kapja meg. Például: “Ez nem volt kedves dolog. Hogy vigasztalod meg Tinát, megöleled vagy bocsánatot kérsz?”. “Melyiket választod: bocsánatot kérsz és folytatod a játékot vagy leülsz vele oda a padra?”
Érdemes figyelni arra, hogy milyen lehetőségeket adunk, hiszen ha a gyermek választott, akkor azt tiszteletben kell tartanunk.
5. Tekints a hibákra, mint tanulási / fejlődési lehetőségekre!
Ha a nehéz helyzetben nem büntetésre használjuk az alkalmat, hanem arra, hogy jó viselkedési mintákat tanítsunk neki, választási lehetőségeket kínáljunk, akkor ez be fog épülni a gyermeknél és később akkor is hasonló mechanizmus fog beindulni, amikor a szülő nincs mellette.
Ne tartsunk kiselőadást, ha lehet, hanem inkább keressünk korábbi jó példákat, korábbi pozitív viselkedés mintákat. “Emlékszel, amikor leestél a székről és beütötted a fejed? És hogy az hogy fájt? Ennyire fáj az is, amikor megütöd a másikat.”
Ha a gyerek rosszul viselkedik, hibázik vagy bántó, és látjuk, hogy mi lehet a viselkedése hátterében, akkor arra is használhatjuk ezt az alkalmat, hogy felfigyeljünk rá, milyen területen szükséges támogatni gyermekünket a fejlődésben.
A későbbiekben pedig minden alkalommal erősítsük meg őt pozitív visszajelzések által, amikor megjelenik a viselkedésében pozitív módon ez a fejlesztésre váró terület (pl.: ha türelmetlen, akkor minden alkalommal kiemelem, visszajelzem neki megerősítő módon, amikor látom, hogy türelmesen cselekszik.)
6. Változtass a helyszínen, akadályozd meg, hogy a rossz viselkedés megint megtörténjen!
A megelőzés jobb, mint a kezelés. Ha ismétlődik a nemkívánatos viselkedés, először azt nézd meg, mit lehet tenni, hogy megelőzd a helyzeteket. Ha például a reggeli rutin nyögvenyelősen megy és minden reggel veszekedéssel indul, érdemes gondolkodni rajta, hogy hogyan lehet ezt megelőzni.
Ha például reggelente addig hagyod a gyereket aludni, amíg lehet, mert “szegény hadd aludjon, biztosan fáradt”, és csodálkozol azon, hogy kapkodva, idegesen indul a reggel, érdemes elgondolkodni a korábbi ébredésen. Meg persze a korábbi lefekvésen előző este.
Ezzel a kis módosítással spórolunk egy sor ideges pillanatot, nyerünk számos alkalmat a közös bújós reggelre még hétköznapon is, és olyan reggellel indulunk a napba, ami inkább biztonságot és erőt adó, mint szétziláló.
7. Az elvárások és a határok legyenek világosak, és legyél következetes!
Már az előző résznek is fontos pontja volt a következetesség, nem lehet elégszer hangsúlyozni. Hiszen a gyerekek könnyen megtalálják a kiskapukat és a gyenge pontokat, feszegetik a határokat, ezért fontos, hogy a megfelelő helyzetben határozottan, nyugodtan és mindenekelőtt következetesen reagáljunk. Ehhez azonban fontos az állandó önreflexió és a saját határaink és elvárásaink tiszteletben tartása is.
8. Használj egyszerű emlékeztetőket, kérdéseket vagy tényeket az utasítás, vagy az együttműködés megkövetelése helyett!
Ez a módszer meglepően jól működik. Ha barátságos hangnemben, nagyon röviden hívom fel a gyerek figyelmét valamire, amit elfelejtett, nem csinált meg, leejtett, stb…
Ugye ismerős a helyzet, hogy induláskor vesszük észre, hogy a gyerek szobájában égve maradt a lámpa? Ahelyett, hogy erkölcsi kisprédikációt tartanánk: “nem igaz, hogy minden reggel nekem kell utánad lekapcsolni a lámpát VAGY kisfiam, kicserélted érzékelősre a lámpákat a szobában?” ehelyett, kedvesen mosolyogva elég ha annyit mondasz: “Lámpa, köszi.”
“Jajj, tényleg… mindig elfelejtem…” és visszamegy magától lekapcsolni. Higyjétek el, működik.
Nagy a kísértés ilyenkor, hogy megragadjuk az alkalmat és kiselőadást tartsunk, vagy megtartsuk a napi mártír beszédünket… mintha meg lennénk győződve arról, hogy előbb utóbb majdcsak megérti, leesik neki és akkor végre létrejön a várva várt változás.
Kisebb korban a “kérdezzünk vissza” technika is jól működhet. Ahelyett, hogy felszólítjuk (rakd vissza a cipőket) mondhatjuk, hogy “hova is tesszük a cipőket?”. Ez is segíthet az ellenállást csökkenteni. (Ellenállás akkor alakul ki, ha nagyon nyomunk, nyomatunk valamit, ha a gyerek azt érzi, azt akarjuk, hogy megváltozzon).
A tények is segíthetnek: például ha fölöslegesen folyik a víz , hatékonyabb lehet azt mondani, hogy “a víz fölöslegesen folyik, pazaroljuk”, mint hogy “ne pazarold a vizet”.
9. Működjetek együtt, és találjatok ki egy közös megegyezésen alapuló megoldást!
Érdemes ezzel is próbálkozni, mert rendkívül hatékony tud lenni. A “Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy, hogy elmesélje” című könyvben a problémamegoldás következő lépéseit írják le:
- Beszéljetek a gyermek érzéseiről és szükségleteiről
- Beszéljetek a te érzéseidről és szükségleteidről
- Ötleteljetek arról, hogy mi lehet az a megoldás, ami mindkettőtök számára elfogadható
- Írjatok le minden ötletet - értékelés, minősítés vagy ítélet nélkül
- Döntsétek el, hogy melyik tetszik, melyik nem tetszik, és melyiket szeretnétek kivitelezni
Nem szükséges minden lépésen végigmenni ahhoz, hogy megoldás szülessen. És lehet azt is, hogy rugalmasan, közös időben, akár az autóban végezzük el ezt a feladatot. Lehet különböző területeken gyakorolni is: iskolai feladatok, családi témák, rutin, stb.
10. Engedjük, hogy a gyermek szembesüljön a következményekkel (a természetes és nem előre kitalált következményekkel is, amelyeket a saját céljaid elérése érdekében gyártottál).
Szülőként sokszor rengeteg következményt helyezünk kilátásba, amikor nevelésről van szó, amikor a gyereket akarjuk “fegyelmezni”, ami abban segít, hogy a gyerek azt tegye, amit mi szeretnénk, amit mi várunk tőle.
Ezek azonban nem természetes következmények, hanem olyanok, amiket mi gyártunk, pl: ha megeszed a vacsorát, akkor nézhetsz TV-t (és akkor már egy lépést tettünk, hiszen pozitív módon fogalmaztuk meg a kérésünket, a feltételt). Vannak, akik azt mondják, nem is kéne ilyen következményeket kiagyalnunk, hanem hagyni kéne, hogy a természetes következmények kialakuljanak (pl éhesen menjen aludni).
Bizonyára vannak helyzetek, amikor megfontolandó, hogy nem érdemes-e valóban hagyni ezeket a természetesen, úgyis bekövetkező következményeket bekövetkezni és hatni, ahelyett, hogy túlóvjuk a gyereket valami “mű” következménnyel.
Tehát gondolkozzunk előre kicsit, álljunk meg egy pillanatra és hagyjuk a természetes következményeket működni, ahol lehetséges.
Hát, ez volna az: 10 lépés ahhoz, hogy elindulj a pozitív nevelés útján, a pozitív fegyelmezés eszközeivel.
Gondold végig:
- Számodra mit jelent a fegyelem?
- Mik azok a dolgok, amik már most is jól működnek a családodban és szívesen megtartod őket?
- Melyek azok a dolgok, amiket a fenti 10 pont ismeretében meg szeretnél változtatni?
- Melyik az a lépés, amit elsőként ki fogsz próbálni?
Javaslom, hogy legalább egy technikát próbálj ki a fent felsoroltak közül és nevezz meg egy konkrét dolgot, ami eddig nem működött és elengeded. Írd le, hogy mit tapasztalsz!
Gyakorlati tipp:
Amikor fegyelmezési helyzetbe kerülsz a héten és a büntetés valamilyen eszközéhez nyúlnál, kérdezd meg magadtól, hogy vajon valóban segíteni fog-e ez rajtad? Kérdezd meg azt is, hogy vajon ha te nem leszel mellettük, akkor ez a büntetés akkor is távol tartja őket a nemkívánt viselkedéstől? Majd próbálj ki egyet a fenti tippek közül és figyeld meg, hogyan hat a helyzetre.
Figyelem! Visszaesés várható!
Ne feledjétek: a változás nem egyirányú, hanem mindig ciklikus ritmusban történik. Teljesen természetes, hogy olykor úgy érezzük, megragadtunk, olykor úgy tűnik, nincs változás vagy azt érezzük, visszaestünk egy korábbi hibába. A legfontosabb ilyenkor a TUDATOSSÁG.
A tudatosítása annak, ami történik, esetleg annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon miért történt ez meg, miért pont most? Mi váltotta ki? Felidézni, hogy mi a célom?
Minden családban van egy megszokott rutin, egy bejáratott működési rend. Amikor változtatni szeretnénk, természetes, hogy valamilyen fajta ellenállásba ütközünk, hiszen az ismeretlen sokszor félelmet vagy bizonytalanságot kelt.
A gyerekek ellenállása pedig talán arról is szól, hogy próbára tegyék a képességeinket vagy az elszántságunkat. Egy olyan területen, ami még nekünk is új. Rendben van, ha néha megtorpanunk vagy visszaesünk korábbi megszokásba, amennyiben ennek tudatában vagyunk és keressük a módját annak, hogy visszatérjünk a pozitív nevelés útjára.
Ha szeretnél elmélyülni a témában és megismerkednél a pozitív pszichológia teljes eszköztárával, csatlakozz a Pozitív Nevelés Programhoz és hozd ki a legjobbat gyermekedből és önmagadból egyaránt! Kattints ide és tekintsd meg a részleteket!