Pozitív nevelés minikurzus
3. rész
8 pozitív fegyelmezési technika, amit minden szülőnek ismernie kell
A Pozitív nevelés online minikurzus előző részében már megismerkedtünk a pozitív fegyelmezéshez vezető 10 legfontosabb lépéssel. Ebben a részben még 8 technikát szeretnénk veletek megismertetni, amik jó eszközök lehetnek a további fejlődéshez.
Ha pedig szintet ugranál a fejlődésben, ajánljuk figyelmedbe a Pozitív Nevelés Programot, ami kifejezetten olyan szülőknek lett kifejlesztve, akik elősegítenék óvodás vagy általános iskolás gyermekük boldogságát és jóllétét.
1. Kínáljunk fel választási lehetőségeket.
Ha a gyerekek választási lehetőséget kapnak, ahol lehetőségük van nemet is mondani, kevésbé valószínű, hogy belebonyolódunk a szokásos hatalmi harcba. A választási lehetőség hatalmat ad a gyerekek kezébe. Hatalmat, ahol kipróbálhatja és megtapasztalhatja, hogy a döntésének ereje és következménye van, amelyet szintén neki kell elhordoznia.
Fontos persze, hogy mindkét lehetőség a számunkra is elfogadható legyen. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, gyakran elég hozzá tenni valamit a dolgok, kérések hogyanjáról (hogyan szeretnéd…) és máris megvannak a választási lehetőségek. A sorrendiség eldöntése is jó ötlet lehet.
Ezt a pozitív fegyelmezési technikát nagyon gyakran emlegetik, külön előnye, hogy amíg táplálja a gyermek önállóságát, a szülő mégis a kezében tudja tartani a gyeplőt. A gyerek számára pedig minden egyes választási lehetőség esély, hogy apró lépésenként megtanulja, hogyan gyakoroljon kontrollt a saját élete fölött.
2. Teremtsünk igenlő környezetet!
A gyerekek egészséges kíváncsisággal születnek és egyszerre van szükségük szabadságra és biztonságra, hogy fokozatosan felfedezhessék a körülöttük lévő világot. Nagyon fontos, hogy ne törjük le ezt a természetes kíváncsiságot azáltal, hogy állandóan határokat húzunk a kísérletezgetéseik megfékezésére.
Ahogy a gyerekek növekednek, természetes késztetés számukra, hogy a határokat feszegessék és kifejezzék az egyéniségüket. Ekkor különösen fontos, hogy adott kereteken belül megtapasztalják a szabadságukat.
Kisebb gyerekeknél persze nagyon sok stressztől megszabadít minket, ha gyerekbarát környezetet teremtünk, elhárítva minden lehetséges veszélyforrást az útból, és megspórolva ezzel rengeteg “nem” elhangzását és ezzel együtt konfliktusok kialakulását.
Nagyobbaknál annak a tiszta kommunikációja, hogy mi az, ami helyes és mi nem, elengedhetetlen. Egy megegyezés, ami feltételeket tartalmaz, sokkal motiválóbb a kamasz számára, mint a tevékenységektől való távoltartás.
Azt is jó, ha észben tartjuk, hogy fontos, hogy a szavaink értéke megmaradjon! Ha nagyon gyakran használjuk a nem-et, egyszerűen értékét veszíti. Ha meggondoltabban és ritkábban, akkor felerősödik az értéke és nagyobb nyomatéka lesz.
Végül pedig: vonjuk be az igenlő, támogató közeg megalkotásába a gyerekünket is, korához megfelelő mértékben.
3. Tanítsuk őket az érzelmekre!
Na ez az, amit nem lehet elég korán elkezdeni. A gyerekek “rossz” viselkedésének sokszor az az oka, hogy egyszerűen nem érti, nem tudja megragadni, hogy mi zajlik benne és ez feszültséget okoz.
Dan Siegel gyermekpszichológus ezt úgy hívja, hogy “nevezd meg, hogy megszelídítsd”. A bal agyfélteke megnevezi az adott történés momentumait és ezáltal a jobb agyféltekében regisztrált érzésekhez, hatásokhoz köti őket.
Az érzések, érzelmek tanításához, felismeréséhez használhatunk érzés kártyákat (internetről nyomtatható), de sajátot is alkothatunk a gyermekünk fotóiból.
Nagyobb gyerekekkel már használhatunk érzés listákat a szókincsük bővítéséhez.
Fontos gondolat az is, hogy ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk az érzéseinket, először érdemes megismerni, hogy mik is ezek és néven nevezni őket. Tapasztalatot gyűjteni arról, hogy szabad lenniük. És gyakorlatot szerezni abban, hogy hogyan lehet őket magunk mellé állítani.
3. Tanítsuk őket az érzelmekre!
Te válaszd meg a harcaidat! Nem biztos, hogy mindig minden “kihágást” észre kell venni ÉS szóvá kell tenni. Persze nem arra gondolok, hogy nézd el, lépj át rajta vagy csak légy engedékeny… nem erről van szó. De érdemes annak a bölcsességét elsajátítani, hogy adott helyzetben tudjuk úgy dönteni, ez a helyzet most nem ér meg egy új “helyzetet”.
Talán ez a “kiképző őrmesterhez” visz vissza bennünket. Nem vagyunk rendőrök, sem őrmesterek, és bizony rengeteg energiát visz el, ha úgy kell viselkednünk.
És nekünk is szükségünk van olykor arra, hogy levegőt vegyünk. Ha bölcsességgel tudjuk megválasztani a saját harcainkat, azokat a helyzeteket, ahol érdemes “tanítani”, “technikákat alkalmazni”, akkor mindenki számára egy nyugodtabb otthoni környezetet tudunk teremteni.
Előfordul az is, hogy a gyerekek a negatív viselkedéssel akarják a figyelmünket megszerezni. Ha ilyenkor figyelmen kívül hagyjuk ezt, viszont más helyzetekben értő figyelemmel jelen vagyunk a számára, és ebből tapasztalatot gyűjt, nem lesz majd szüksége erre az eszközre (természetesen itt csak általánosságban tudunk beszélni.
Rengeteg féle gyerek és nagyon sokféle szülő van, nem mindenkinél működik minden. Érdemes a saját utakat keresni, kísérletezni és bátran kirakni azt, ami nem működik, viszont beépíteni azt, ami igen.
5. Vonjunk be képzeletbeli harmadik felet mediátornak!
Ez a technika kicsikkel tud működni, hiszen az ő világukban még nagyon egyben van a fantázia világ és a valóság, számukra egy bábu könnyen életre kell és valós személyként lehet jelen, akár egy beszélgetésben is.
A bábokat, plüssöket használhatjuk arra, hogy a jó magatartást bemutassuk vagy arra, hogy kérdéseket tegyünk fel a gyermeknek. A harmadik fél segíthet a feszültség oldásban, humort hozhat a konfliktusba, lenyugtatja a kedélyeket. Akár a vacsora asztalhoz is odaültethetjük a “vendéget”, aki bemutatja a helyes asztali vislekedést.
Idősebb gyerekekkel beszélgethetünk jelen helyzetekről, konfliktusokról, amik az otthonunkon kívül történnek. Ekkor segíthetünk nekik különböző nézőpontokat megismerni, véleményt formálni, információt gyűjteni.
Senki nem szereti, ha folyton prédikálnak neki. Egy harmadik “fél” bevonásával új szempontokat tanulhatunk, és a helyzet feszültsége is enyhül.
6. Játssz nyomozót!
Vajon miért hisztizik a gyerek? Vannak olyan időszakok a napban, amikor ez gyakrabban előfordul? Látsz kiváltó okot vagy okokat (lehet ez egy esemény vagy egy családtag, testvér jelenléte is)? Vagy ezek külső tényezők (időjárás, hideg, meleg, tömeg, zajszint, kavarodás)? Vagy egyéb dolgok, mint pl. betegségek, allergia, étrendbeli változások, éhség, fáradtság, napi rutinban való változás, körülötte lévő személyekben való változás?
Próbáld megkeresni a kiváltó okot, mielőtt még elhamarkodott következtetéseket vonsz le! Nagyobb gyerekek esetén őket is be lehet vonni ebbe a folyamatba és közösen keresni a kiváltó okokat.
A viselkedésnek funkciója van. Ha sikerül kideríteni, hogy mi okozza a viselkedést, akkor könnyebb lesz kitalálni azt is, hogy hogyan lehet rajta változtatni, megállítani, esetleg legközelebb elkerülni. Hallgass a megérzéseidre és ne intézd el annyival, hogy “ne nyafogj már”.
7. Legyél következetes újra és újra!
Fegyelmezés terén (is) elengedhetetlen a következetesség. A gyerekeknek fontos tudni, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, mi nem. És ezt onnan tudják, hogy megnézik, tegnap mi volt elfogadható és mi nem.
Amennyiben nem következetes az üzenet, nem fogják tudni, hogy hogyan viselkedjenek. Ettől viszont elbizonytalanodnak és frusztrálttá, agresszívvá válhatnak.
Legyen egy olyan napirend, ami a család igényeinek megfelel. Egy rugalmas, de mégis keretet adó napirend, ahol vannak biztos pontok, és van ideje annak is, amivel szabadon lehet gazdálkodni.
Ha változtatni kell valamin, akkor előre jelezzük ezt, a nagyobbakat vonjunk bele a döntésbe, ha lehetséges. A gyerekek számára a keretek biztonságot adnak és segítik a kiteljesedésüket.
8. Változtass és csatornázz!
A kicsi gyerekek rövid ideig tudnak egy dologra figyelni és ez jól jöhet a szülőknek konfliktuskezeléskor. Őket még könnyebb eltéríteni más tevékenység vagy eszköz felé, de ezek a módszerek akár nagyobbakkal is jól működhetnek.
Persze a szabad levegőn eltöltött idő és a különböző sporttevékenységek is nagyon jó csatornák az energiák és a belső feszültség levezetésére. De egy jól irányzott kérdés, egy humoros válasz vagy egy külső eseményre való figyelemfelhívás is segíthet abban, hogy egy megrekedtnek tűnő helyzetet továbblendítsünk.
Senki sem tökéletes, de mindannyian igyekezhetünk jobbá válni. Nem kell, hogy minden helyzetre meglegyenek a tökéletes válaszaink. Viszont minél több pozitív nevelési technikát és eszközt ismerünk, annál közelebb kerülünk a megfelelő válaszokhoz.
Gondold végig:
- Mi az, amit ebből a cikkből tanultál? Melyik technikát próbálnád ki szívesen?
- Idézd fel a legutóbbi helyzetet, amikor a gyereked megnyomta rajtad azt a bizonyos gombot. Mit gondolsz, mi az, amit másként tehettél volna? A fentiek közül lett volna olyan, ami segített volna?
- Mi segítene, hogy legközelebb eszedbe jusson pár ötlet, amikor feszült helyzetbe kerülsz?
Gyakorlati tippek:
Egy rövid gyakorlat a mini kurzus feléhez közeledve: mi számodra most a legnehezebb fegyelmezési helyzet a gyermeke(i)ddel kapcsolatban? Szánj rá pár percet, hogy összegyűjtsd az ötleteidet arról, hogy a pozitív nevelés eddig megismert szemléletével és eszközeivel hogyan tudnád megoldani azt a nehéz helyzetet. Írd le magadnak és konkrétan nevezz meg két-három dolgot, amit legközelebb alkalmazni fogsz!
Ha szeretnél elmélyülni a témában és megismerkednél a pozitív pszichológia teljes eszköztárával, csatlakozz a Pozitív Nevelés Programhoz és hozd ki a legjobbat gyermekedből és önmagadból egyaránt! Kattints ide és tekintsd meg a részleteket!
