Pozitív nevelés minikurzus
6. rész
Hogyan nevelj érzelmileg is erős gyerekeket?
Egészen fantasztikus, hogy milyen aprónak tűnő dolgoktól tudnak a gyerekek összeomlani. Függetlenül attól, hogy 4 vagy 14 évesek. Ilyenkor az érzelmek nagyon intenzíven vannak jelen, nemcsak a gyerekek, de a szülők esetében is. De mi a legjobb módja az érzelmek lecsillapításának?
Sokszor a helyzetben magában nem is látjuk a valódi kiváltó okokat. Sokszor nem látjuk, milyen félelem, szorongás, frusztráció vagy bizonytalanság van a viselkedés, az érzelmi kitörés mögött. Ám hogy miképpen reagálunk ezekben a helyzetekben, az keretet ad a gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez.
Erősen hat arra, hogy ők hogyan tekintenek a saját és mások érzéseire, mit kezdenek velük majd az életük későbbi szakaszaiban. Ez nagyon fontos dolog, de ahogy a szülőségben sokszor, itt sincsenek abszolút megoldások.
Azonban egy kis előre gondolkodással és önismerettel felkészülhetünk azokra a helyzetekre, amikor erős érzelmekkel kell megbirkózni. A következő tippek is ebben segíthetnek.
Ha pedig néhány tipp mellett a teljes eszköztárat is szeretnéd megismerni és valódi példaképpé válnál a gyermeked számára, ajánljuk figyelmedbe a Pozitív Nevelés Programot!
1. Először magadnak rakd fel az oxigénmaszkot!
Mindannyian tudjuk, hogy repüléskor a biztonsági gyakorlatnál hangsúlyozzák, hogy először mindig magunknak rakjuk fel az oxigénmaszkot, mielőtt másoknak segítenénk. Ugyanez igaz arra a helyzetre is, amikor egy szomorú, mérges vagy sírós gyerekkel állunk szemben szülőként.
Szülőként a mi felelősségünk megtanítani a gyerekeknek azt, hogy hogyan is navigáljanak az érzések tengerén. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha először mi magunk tanulunk meg bánni az érzéseinkkel. Persze amikor egy zaklatott gyerekkel van dolgunk, akkor ezt könnyebb mondani, mint megtenni.
Érdemes ilyenkor pár mély levegőt venni, megállni egy percre és csak utána cselekedni. Visszatérve a repülős hasonlathoz: a repülőgép személyzete tudja, hogy nyugalommal és higgadtsággal le lehet csillapítani a heves érzelmeket.
Vészhelyzetben ők is ehhez az eszközhöz folyamodnak, hogy mindannyiunkat biztonságba tudjanak helyezni. Ez az érzelmi intelligencia megnyilvánulása.
David Caruso pszichológus így foglalja össze:
“Nagyon fontos megértenünk, hogy az érzelmi intelligencia nem az (értelmi) intelligencia ellentéte, nem is a szív győzelme az ész felett – hanem a kettő különleges találkozása.”
Ha ezt megértjük, akkor képesek leszünk irányítani az érzéseinket. Ez nem elnyomást jelent, hanem inkább objektív megfigyelést a válaszadást előtt. Legközelebb, ha jön az érzelmi kitörés, vegyél egy nagy levegőt, és lépj hátra két lépést, hogy megteremtsd azt a teret, ahol az érzelmek elrendeződhetnek.
2. Fogadd be az árnyalatokat!
Minden érzés érvényes. Minden érzésnek van létjogosultsága. Minden érzés valós. És minden érzést nagyon intenzíven éreznek a gyermekeink. És mi is.
Szülőként nem az a dolgunk, hogy elítéljük őket, hanem az, hogy segítsünk nekik elismerni, befogadni és megérteni ezeket az érzéseket. Aztán az, hogy eszközöket adjunk a kezükbe, amik segítenek nekik az érzések kezelésében.
Az, hogy hogyan érzékeljük a gyermekünk érzelmi kitörését, mindig is befolyásolni fogja azt, hogy hogyan reagálunk rá. Ha irritál bennünket, akkor ehhez mérten fogunk reagálni. Ha a pityergő kisgyereknek azt mondjuk, hogy most már szedje össze magát, akkor azt az üzenetet küldjük neki, hogy el kell nyomnia ezeket az érzéseket.
Ha nehezen tudunk a gyermekünk érzéseivel mit kezdeni és ezért visszahúzódunk, akkor kialakulhat benne az elutasítástól való félelem. Ezek a reakciók mind csak távolságot szülnek a gyermek és az érzelmeik között. És a gyermek és a szülő között is.
A gyerekek meg akarnak felelni. Éhezik az elfogadásunkat. Szükségük van arra, hogy érezzék az elfogadásunkat, függetlenül attól, hogy éppen milyen érzelmi állapotban vannak. Ez segíti őket az önelfogadásban is.
Amikor gyermekünk szomorú, fáradt, mérges vagy frusztrált, engedjük neki, hogy az legyen. Fejezzük ki az elfogadásunkat. Nevezzük néven az érzést és fogadjuk örömmel azokat a dolgokat, amiket megoszt velünk a nehéz érzésével kapcsolatban. Hiszen ha csak az örömteli, kellemes dolgokat fogadjuk el, akkor az olyan, mintha csak a fél gyereket szeretnénk.
3. Ne feledd, az érzések olyanok, mint a hagyma!
Az érzések nem egyszerű dolgok. Vegyük például a szomorúságot. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy szomorú, mert nincs otthon az apukája, akkor sokféle rétege van annak a szomorúságnak: benne van a hiány, az egyedüllét, a magány, benne van egy kis félelem is.
Ezeket persze nem biztos, hogy ki tudja fejezni, lehet hogy csak a tettei révén tudjuk megsejteni, mi minden rejlik a szomorúsága mögött.
Az érzések olyanok, mint a hagyma. Sok rétegük van, minden réteg egyre vastagabb, egyre nehezebb lefejteni és új könnyeket hoz.
De ha ezt észben tartjuk, sőt, saját magunkat is emlékeztetjük rá a saját érzelmi életünk kapcsán, akkor tudunk a gyermekünknek is segíteni abban, hogy hatékonyabban és előrevivő módon tudjanak az érzésvilágukkal kezdeni valamit.
4. Légy te az érzelmi horgony!
Ha megjelennek az erős érzelmek, akkor a gyerekeknek még nagyobb szükségük van arra, hogy biztonságban érezhessék magukat, miközben lehetőségük nyílik arra, hogy kifejezzék az érzéseiket.
Ezek a válaszreakciók segíthetnek ilyenkor:
- Légy jelen – maradj a szobában, gyengéden simítsd meg vagy öleld át. Amire szüksége van. De ne hagyd ott. Számára te vagy a biztonsági háló.
- Légy rugalmas – lehet, hogy a gyermek ellenáll majd, fizikailag vagy szóban. De nem gondolja komolyan. Inkább azt üzeni vele: “Fontos lenne tudnom, hogy akkor is szeretsz-e, ha ellenállok neked.”
- Segítsd őt szavakkal – kifejezni az érzéseket, amiket átél, miközben kifejezed, hogy ezek teljesen rendben vannak, megjelenhetnek. “Látom, nagyon zaklatott vagy. Elszomorít, hogy nem ehetsz több csokit. Csalódott vagy, hogy a barátnőd mégsem jön játszani. Fáj, hogy a testvéred így beszélt veled. Frusztráló, amikor nem engedem, hogy az én dolgaimat használd és ilyenkor mérges leszel.”
- Légy jelen fizikailag – előfordul, hogy nem hagyják abba. Hogy az érzelmi viharnak, úgy tűnik, sosem lesz vége.
Hadd meséljek el egy történetet. Egy kislánnyal gyakran előfordult, hogy amikor belehajszolta magát a hisztibe, úgy tűnt, soha ne fogja abbahagyni. Jó fél óráig is képes volt hisztizni, az anyukája pedig megpróbált mindent, kivárást, figyelmet, de egyre rosszabb lett a helyzet.
A végén már könyörgött neki: “Kérlek, HAGYD VÉGRE ABBA!” A kislány a megemelt hangra egy pillanatra megállt, aztán tovább szipogott és ahogy újra kezdte a sírást, azt zokogta: “De mama, nem tudom, hogyan!”
Ezzel kulcsot adott az édesanyja kezébe. Talán már ő is jobban szenvedett attól, hogy nem tudta, hogyan hagyja abba, hogy vessen véget az érzések hullámzásának, ennek a nagy erejű érzelmi hurrikánnak.
Innentől könnyű volt a helyzet. Kipróbáltak különböző technikákat, légzéslassítást, egy pontra figyelést, ölelést, hátsimogatást, az anyuka bevonta a gyermeket is, segítsen, mit gondol, mi segítene neki.
Eljátszották, hogy egy nagy viharral van dolguk és bebújtak a paplan alá, hogy megvárják, amíg elmegy. Együtt topogtak és toporzékoltak a szobában, amíg a sírást felváltotta a nevetés.
Sokszor a gyerekek egyszerűen nem tudják, hogyan vessenek véget a bennük zajló érzelmi kavalkádnak. Ebben segíthetünk nekik azzal, hogy alternatív eszközöket mutatunk nekik a feszültségük, az érzelmeik kifejezésére, olykor akár közös, játékos formában. Az is segíthet, ha megkérjük, hogy mutassák meg, milyen erős a bennük lévő érzés: lehet párnát szorítani, vagy a szülőt, vagy lehet akkorát kiáltani. És ezzel el is érkeztünk az utolsó ponthoz:
5. Segíts nekik felépíteni a saját megküzdési eszköztárukat!
Az itt felsorolt eszközökön túl bizonyára minden családban megvannak azok a bevált, jól működő tippek, trükkök, amik segítenek abban, hogy a gyerekek és mi magunk is jobban értsük az érzelmi világunkat és ezáltal könnyebben átvészeljünk egy érzelmileg nehezebb időszakot vagy eseményt.
- Fontos, hogy önmagát is meg tudja nyugtatni. “Biztonságban vagyok. Erős vagyok. Szeretve vagyok.” Vagy amit mi szülők is mondunk gyakran: “minden rendben van”.
- Fontos, hogy legyen egy hely, ahol kifejezheti magát. Olyan hely legyen, ahol szabadon és biztonsággal ki tudja fejezni azt, ami benne van.
- Legyenek olyan fizikai tevékenységek, amelyekkel kifejezheti a nehéz érzéseit. Egy párnát ütögetni, a padlón ugrálni, a plüssökkel beszélgetni, gyorsan futni egyet a ház körül… ezek mind segítenek kiengedni a feszültséget, ami bennük van és utána könnyebb lesz reflektálni a helyzetre.
- Teremtsetek örömteli pillanatokat. A nehéz érzésekkel való találkozás után az is fontos, hogy valamilyen örömteli pillanatot teremtsünk magunknak. Lehetnek ezek olyan tevékenységek is, amelyek örömet hoznak, megnyugtatnak: színezés, építőjáték, kertészkedés, kézimunka, főzés, közös alkotás, természetjárás vagy rövidebb séta.
Engedj utat az érzéseknek. Keressük a lehetőségeket, hogy az érzések megjelenhessenek. Van, aki szívesen beszél róla, van, aki előszeretettel néz filmjeleneteket, ahol megjelennek hasonló érzések, és van, akinek a cselekvés a lételeme.
Röviden összefoglalva tehát, mit is tehetünk akkor, amikor a nehéz érzések utat törnek és figyelmet követelnek? Maradjunk nyugodtak és tudatosítsuk magunkban, hogy ezzel nagyban elősegítjük a helyzet csendesedését.
Szabjunk határt a cselekvésnek, de az érzéseknek ne! Fontos, hogy fizikailag biztonságban legyünk, viszont az is fontos, hogy az érzések meg tudjanak jelenni, meg tudjuk őket élni. És arról se feledkezzünk meg, hogy a gyermekünk kevésbé tudja kontrollálni az érzelmeit: érzelmi kitörésük általában egy üzenet, egy jelzés, egy segélykiáltás – igyekezzünk megfejteni, hogy mi rejlik mögötte.
Ha minden nap szánunk időt arra, hogy megfigyeljük és megnevezzük gyermekünkkel felbukkanó erősebb vagy akár gyengébb érzéseket; ha tudatosan a napi kommunikációnk részévé tesszük az érzelmi önreflexió gyakorlását; ha ki tudjuk fejezni egymásnak, hogy hálásak vagyunk és értékeljük azt, hogy az érzéseinket ki tudjuk, ki merjük fejezni, akkor rendkívül sokat tettünk gyermekünk érzelmi fejlődéséért és mindannyiunk mentális jóllétéért.
És ne feledkezzünk meg a saját érzéseinkről sem! A magunk számára ugyanazok a keretek érvényesek, mint a gyermekeink felé. Törődjünk magunkkal, adjuk meg a magunk számára is azt a biztonságos teret és módot, ahol meg tudjuk élni őket.
Gondold végig:
- Melyek azok a nehéz érzések, amelyeket a gyermekedben tapasztalni szoktál?
- Melyek azok a nehéz érzések, amiket magadban gyakran tapasztalsz?
- Te mit kezdesz a nehéz érzéseiddel?
Gyakorlati tippek:
- Válassz ki egy olyan technikát, amit még nem próbáltál és tudatosan alkalmazd, amikor legközelebb a gyermeked nehéz érzésével szembesülsz. Figyeld meg, hogyan hat rá, rád és a helyzetre ez az újfajta megközelítés.
Ha szeretnél elmélyülni a témában és megismerkednél a pozitív pszichológia teljes eszköztárával, csatlakozz a Pozitív Nevelés Programhoz és hozd ki a legjobbat gyermekedből és önmagadból egyaránt! Kattints ide és tekintsd meg a részleteket!