Pozitív nevelés minikurzus
7. rész

7 dolog, amit megtehetsz, hogy te legyél a gyermeked legfőbb bizalmasa

Mindannyian azt szeretnénk, hogy megbízzon bennünk a gyermekünk és mi is szeretnénk bízni benne. Szeretnénk, hogy tudja, ha baj éri, hozzánk bátran és bizalommal fordulhat. De vajon mit tehetünk, hogy ez a  bizalom fennmaradjon akkor is, amikor már nagyobb, önállóbb, amikor komolyabb nehézségei támadnak?

Vizsgáljuk meg kicsit a kapcsolatunkat a gyermekünkkel. Milyen alapon nyugszik? Mire építkezik? Hol van esetleg benne félelem, bántás, hatalmi harc, bizonytalanság, tehetetlenség, félelem? Mi a gyökere ezeknek? A beszélgetéseink … megnyitnak, vagy lezárnak? Kijelentenek vagy kibontakoztatnak?

Amikor a gyermekünk nehézséggel, problémával küzd, hogyan tudunk a számára bizalommal teli, biztonságos közeget biztosítani, ahol nyíltan, szabadon megoszthatja velünk azt, ami a szívében zajlik?

Ha szeretnél minden korábbinál erősebb szülő-gyermek kapcsolatot kiépíteni a gyermekeddel, szívből ajánljuk számodra a Pozitív Nevelés Programot!

Íme 7 dolog, amit a bizalomteli szülő-gyerek kapcsolat erősítéséért tehetünk:

1. Amikor fegyelmezünk, legyen világos, hogy különbséget teszünk a viselkedés és az emberi érték között!

A gyerekek elhiszik, amit a szülők mondanak nekik. Ha a szülő azt mondja neki, hogy “lusta vagy”, akkor ő lusta emberként tekint magára. De ha inkább az elvégzendő feladatra vagy a konkrét cselekvésre fókuszálunk, az segíthet a szoros szülő-gyerek kapcsolat fenntartásában.

2. Kerítsünk nagy feneket a jó dolgoknak, ellenben ne fektessünk nagy hangsúlyt a rossz döntésekre!

A mindennapi életről van itt szó, a mindennapi menetről. Ha tapasztaljuk a gyermek részéről, hogy olyan viselkedést mutat, vagy olyan döntést hoz, ami a kívánt, elvárt viselkedés jegyében zajlik, akkor adjunk neki pozitív visszajelzést róla, hangsúlyozzuk ki, hogy milyen nagyra értékeljük az erőfeszítését.

Arra fektessük a hangsúlyt, ami már megvan, ne arra, ami még nincs. Ez bizony nem mindig könnyű. Ha bemegyek a lányom félig rendberakott szobájába, biztos, hogy az fog először feltűnni, hogy mi mindent nem pakolt még el. Saját magam számára is fontos gyakorlás és fejlődési terület, hogy ilyenkor számba vegyem azt, ami megtörtént, amit elrakott, összehajtott, elpakolt, kidobott, felvett, stb. és utána nézzük meg, hogy milyen lépésekre van még szükség.

3. Válasszuk a természetes következményeket a büntetés helyett!

A büntetés hosszú távon nem működik, amikor a viselkedést szeretnénk megváltoztatni. A következmények és a megerősítések azok a hatékony utak, amelyek segítségével gyermekünk fejlődni és növekedni fog.

Amikor egy gyerek rendetlenséget csinál, akkor arra biztatjuk, hogy takarítsa össze. Hiszen mi is ezt tesszük: ha rendetlenséget csinálunk, akkor azt összeszedjük, feltakarítjuk, elpakoljuk. Ez a logikus következmény. Nem vonulunk el a szobánkba, hogy elgondolkodjunk azon, milyen hibát követtünk el. Ezek a természetes és logikus következmények olyan dolgok, amik nem igényelnek plusz felnőtt közbelépést, az élet természetes részei.

4. Ne lovagoljunk a hibákon!

Legyünk együttérzőek a megbánást látva. “Ma elfelejtetted megetetni a cicát és most éhes.” A gyerek feje lekonyul. “Nem könnyű annyi mindent fejben tartani, igaz? Megtennéd, hogy most elintézed?”

A gyerekek általában rosszul érzik magukat, ha valami rosszat tettek. Ha még megszégyenítjük őket azzal, hogy még jobban aláhúzzuk a hibáikat, akkor sajnos rossz irányba megyünk el a kapcsolatunkban.

Előfordulhat, hogy nem tudják, hogy valami rosszat tettek, utólag azonban megbánják. Ha megértjük ezeket a nehéz érzéseket, akkor abban segítjük a gyereket, hogy ha hibát követ el, akkor könnyebben forduljon hozzánk, ismerje be és legyen nyitott a beszélgetésre. 

5. Hallgassuk meg a gyermekünket ítélkezés nélkül!

A viselkedést mind a negatív, mind a pozitív figyelem alakítja. Nem kell, hogy minden negatív, felháborító vagy bosszantó dologra, amit a gyermekünk mond, azonnal reagáljunk. Különösen akkor nem, ha érezzük, megnyomott bennünk egy gombot és érzékenyen érint minket az, amit vagy ahogyan mondja.

Ilyenkor jobb inkább figyelmen kívül hagyni és reflektálni magunkban a történtekre. Esetleg megpróbálhatunk röviden visszatükröző választ adni, ahol segítjük őt is abban, hogy jobban értse az érzéseket, amik végbe mennek benne.

Például ha azt kiabálja, hogy “Utállak!”, akkor nyugodt hangon esetleg mondhatom neki: “Hallom, hogy nagyon mérges vagy rám.” Semmiképpen ne leckéztetésre használjuk fel ezt az alkalmat, és ne kezdjünk bele a “hogy mondhatsz ilyet nekem?” kezdetű mondandónkba, bármilyen rosszul is esik ez a mondat.


Az értő figyelem, értő meghallgatás egy olyan eszköz, amit jó megismerni és különösen ilyen helyzetekben alkalmazni, a kötődés, kapcsolat fenntartása érdekében. 

Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekünk magabiztos és öntudatos emberré váljon. Ehhez meg kell tanulniuk, hogy bízzanak önmagukban, motiváltak legyenek és elfogadjanak másokat. Milyen készségekre van szükségünk nekünk szülőknek, hogy ezeket a tulajdonságokat erősítsük a gyermekeinkben? Talán az egyik legfontosabb készség az értő figyelem.

De mi is az az értő figyelem? Egy olyan kommunikációs eszköz, melynek segítségével gondoskodó, támogató, növekedést adó közeget biztosítunk a gyermek számára. Ha az a célunk, hogy a gyermekünk olyan felnőtté váljon, aki törődik másokkal és tiszteli a másik embert, akkor a legfontosabb módja ennek, ha törődő, őt tiszteletben tartó módon közelítünk felé. Az értő figyelem abban segít, hogy a gyermek tudja, megtapasztalja, hogy tiszteletben tartjuk a méltóságát.

Megtapasztalják, hogy értjük, érezzük őket, egyfajta “jóllét” érzést adunk nekik, ami a stressz csökkenéséhez vezet.

Az értő figyelem fontos eszköz tehát, mert:

 

  • megmutatja, hogy az érzések fontosak 
  • megmutatja, hogy lehetséges kényelmetlen, kellemetlen dolgokról, érzésekről is beszélgetni
  • megmutatja, hogy fontosak számunkra a gyermekek érzései
  • azt tanítja, hogy minden érzés elfogadható, még akkor is, ha bizonyos viselkedések nem
  • könnyít a kellemetlen helyzeten
  • csökkenti a negatív viselkedésre való vágyat, mert a gyermek megtapasztalja, hogy meghallják, megértik, átérzik, amit mond
  • megtanítja a gyermeknek azt a szókincset, amivel érzelmileg nehezebb helyzetekben is ki tudja magát fejezni
  • csökkenti a nyavalygást, dühöt, frusztrációt

Hogyan használd az értő figyelem készségét?

  • Figyelj csendben és aktív figyelemmel.
  • Szóban ismerd el, hogy helye van a gyermek érzésének, nevezd is meg, ha lehet.
  • A gyermek kívánságait tereljük a fantáziavilágba (Bárcsak ot maradhattál volna edzés után beszélgetni! De jó lenne, ha…).
  • A saját érzéseidet a helyzettel kapcsolatban átmenetileg tedd félre.
  • Ne szólj közbe, ne ítélkezz, ne adj tanácsot és ne vitatkozz vele, most nem ennek van az ideje.
  • Nevezd meg az érzést.

6. Legyél te is együttérző más emberek problémái iránt!

Számtalan helyzet van, amiről hamar véleményt alkotunk, ítéletet mondunk anélkül, hogy a benne szereplőket, azok motivációit vagy mozgatórugóit valójában ismernénk vagy meg akarnánk ismerni.

Ahogy  a gyermekeink előtt mások problémáiról, általunk rossznak gondolt döntéseiről beszélünk vagy reflektálunk, az nagyon sokat tanít a gyermekeinknek arról, hogy a szülők vajon hogyan vélekednének, ha nekik volnának hasonló nehézségeik.

Ha elítélünk másokat, a gyerekek attól tartanak majd, hogy őket is elítéljük, talán még keményebben is, mint másokat. Törekedjünk arra, hogy kedvesek és együttérzőek legyünk másokkal. Így a gyermekeink is számíthatnak arra, hogy amikor az ő nehézségeikről akarnak beszélni, akkor együttérző és kedves módon tudunk jelen lenni a számukra. 

7. Merd megmutatni a saját érzéseidet és vállald fel a sérülékenységedet!

Egyáltalán nem baj, ha egy gyerek látja a szülei bánatát, haragját vagy levertségét. Ha a szülő vállalja az érzéseit, és nem másokat vagy a környezetet hibáztatja miattuk, akkor ezzel is jó példát ad a gyermekei számára az érzések létjogosultságáról.

Most szomorú vagyok, azért sírok. De majd jól leszek. Az érzések jönnek-mennek, és teljesen rendben van, ha szomorúnak, mérgesnek vagy zaklatottnak érzed magad. Ezek emberi érzések.”

Ez segít a gyerekeknek bízni abban, hogy a szülő tudja, milyen az, amikor őt is elborítják a nehéz érzések.

 

Mindannyiuknak szüksége van valakire az életben, akivel bármiről tudunk beszélni. Milyen jó lenne, ha ilyen kapcsolatunk lehetne a gyermekünkkel! Milyen jó lenne, hogy amikor majd “elviselhetetlen” kamasz vagy langaléta fiatal felnőtt lesz belőle, akkor is meg tudná vagy meg akarná osztani velünk a nehézségeit és örömeit, mert tudná, hogy szeretettel, ítélkezés nélkül, együttérzéssel, megértéssel és elfogadással hallgatjuk meg őt!

Nekünk felnőtteknek sem mindig könnyű navigálni az életünk sűrű, sokféle érzést kiváltó hálójában. A gyereknevelés pedig különös módon képes szembesíteni bennünket azokkal a belső részeinkkel, amelyek a mi fejlődési területeink. Ám biztosak lehetünk benne, hogy egy élethosszig tartó, kötődésen és kölcsönös megbecsülésen, szereteten alapuló kapcsolat a gyermekünkkel megéri a befektetett időt és energiát.

Gondold át:

Gyakorlati tippek:

A Pozitív Nevelés Online Minikurzus ezzel a végéhez ért, ám ha Te is szeretnéd, akkor a fejlődés most fog csak igazán beindulni! Már itt a kurzuson is rengeteg tippet és trükköt adtunk át neked, amelyeket beépíthetsz a saját nevelési rendszeredbe, ám ennél még sokkal többet tartogat számodra az 1 éves Pozitív Nevelés Program.

Kattints ide, tekintsd meg a részleteket és hozd ki a legjobbat gyermekedből és önmagadból egyaránt!